~10.fejezet~

Key össze volt zavarodva... - Kövér Szamár.. és.. ő?
Nézett rám a hízelgő szemeivel.
Egyetértően bólintottam, nyilvánvalóan nem tudtam nem egyet érteni.
Elmosolyodott és behúzott a szoba egyik sarkába..
- Miért nem mondtad el nekem előbb??!! -suttogta a fülembe.
- Nem tudtam hogy reagálnál, ha megtudnád. -mondtam bocsánatkérően.
Nevetésben tört ki.
- Komolyan Key?!? Az én elmém kiégett, te pedig itt nevetsz? -ütöttem meg egy kicsit a mellkasát.
- Ahhh... -sóhajtott fel, közeledett, és egy hajtincsemet a fülem mögé tette.
- Miért hezitáltál azon, hogy elmondj nekem valamit ami ennyire kellemes! Tudod, hogy mennyire boldog vagyok, amiért a legjobb barátommal randizok? Nem csak azért mert lefogytál.. vagy pontosabban pokoli nagyon.. -gyomorba vágtam. Megfogta a kezeimet. - Azért, mert elképesztő vagy. Tudtam, hogy van közöttünk valamiféle kötelék, csak az nem tudtam, hogy ez az.
- Szóval nem vagy mérges, amiért nem mondtam el neked? -kérdeztem beharapva a számat.
Önelégülten vigyorodott el és a fülembe súgott.
- Nos, biztos vagyok benne, hogy valamivel jóvá teheted.. - a finom fürtjei csikizték a fülemet, amíg a keze a hátamat simogatták közelebb húzva hozzá.
- Hé kontrolláld magad Key.. a partin vagyunk. -mondtam elküldve a hangulatot, majd elsétáltam.
Nos, amíg mi töltöttük az időnket a találkozón mindenki sokkban volt, amikor meglátott engem... nem tudták elhinni, hogy én voltam, a régi Kövér Szamár a szívben.
De nos, a találkozónak vége lett, és Key hazavitt kocsival.. Sica-nak volt egy ügye a közép iskolában Luhannal, szóval szerintem ő vele ment.
Rajta kaptam Key-t, hogy engem bámul, miközben ő vezet... visszamosolyogtam rá.. és nem sokára otthon voltunk.
Key követett engem a tornácra.
- Tudod Key.. a házad szemben van.. -mondtam neki miközben felé fordultam és a házára mutattam... közelebb jött és mosolygott.
- Igen.. de Minho vitt magával néhány lányt.. szóval úgy gondoltam bemehetnék... -mosolygott..
Tudtam, hogy hazudik.. de túlságosan szerettem ahhoz, hogy nemet mondjak.
Kinyitottam az ajtót és a szobámba szaladtam... átöltözni valami kényelmesebbe.
Amikor visszaértem láttam, hogy Key otthon érezte magát, ahogy ledobta magát a kanapéra és ahogy nézett egy random filmet..
- Hé, megmentettem neked egy helyet bébi... -megütögette a mellette lévő helyet.. odamentem és mellé ültem.. amikor megcsókolt.. én pedig természetesen visszacsókoltam.

- Key -

- Fáradt vagy bébi? - kérdeztem a ragyogó barátnőmet, amíg néztünk valami random filmet a TV-ben.
- Nem igazán.. -mosolygott amint a szemei kipattantak, ami engem megnevettetett.
- Fáradtnak látszol. -mosolyogtam.. megsimogattam a haját, miközben közelebb húzódott hozzám, fejét a mellkasomra helyezte és cukin ásított.
- Gyerünk! Menjünk aludni! -mondtam, majd a távirányítóval kikapcsoltam a TV-t. Lassan felállt és megfogta a kezem, majd maga után húzott a szobájába, nyilvánvalóan nem volt fáradt.
Amikor beértünk a szobába bezártam az ajtót, úgy éreztem meg kell csókolnom, szóval megtettem és a  szenvedélyesen a falhoz nyomtam.
*kihagy..   .....kihagy* kkkkkkk
- Mondtam, hogy nem vagyok fáradt. -suttogta amikor lefeküdt mellém amiután nem tudok emlékezni mennyi ideje már.
Hangosan kacagtam és aztán közelebb mentem megcsókolni a homlokát. - Örülök, hogy nem voltál.
Igazán nem tudtam emlékezni, mi történt azután a pillanat után, túl terhelt voltam. De van egy dolog amire emlékszem, az az éjjel volt a legjobb éjjel az életemben. Soha nem éreztem még azt, amit akkor. Tökéletes volt. Ő volt tökéletes.  _________ volt a tökéletes nőm.




ohh.. mi történt? kkkkkk
U.i: a 11. fejezet 18+ abban van a *kihagy.. .....kihagy* :D

Ez ultra cuki csak azért ^^

~9.fejezet~

M.I.C.S.O.D.A ?! Ezt volt az egyetlen szó, ami a fejemben járt.

- Öhm.. uhm.. igen.. azt hiszem.. természetesen. -hezitálva válaszoltam, nem teremtve vele szemkontaktust.
Azonnal megölelt, valami, amit kedvelnem kellene. De nem kedveltem.. totálisan elvesztem a gondolataimban, amikor Key beszélni kezdett..
Mesélt nekem magamról. Úgy értem, mesélt nekem Kövér Szamárról. Istenem, mennyire kívántam, hogy elmondhassam neki, hogy én vagyok az.
Igen.. nem tudja, hogy én vagyok a Kövér Szamár.. oh Key.. Én vagyok ő.
- Hé..! -ébresztett fel gondolataimból. Nem hallottam egy szót sem, amit mondott.
- Hah? Igen.. folytasd -válaszoltam.
- Jól vagy? Elvesztél? -átemelte a karját a vállamon.
- Öhm.. nem igazán. Azt hiszem haza kell mennem. Nem vagyok túl jól. -sóhajtottam.
- Persze! Gyerünk vigyük haza ezt a hercegnőt! -mosolygott és ölbe vett. Mindenki a pázsiton minket figyelt.
- Key! Tegyél le! Bámulnak az emberek! -sikoltottam nevetve.
- És? Hadd nézzenek, nem érdekel.. -mondta, majd akai találkoztak az enyémekkel.. nem tudtam mit csinálni csak mosolyogtam a szemtelenségén.
- Elértünk a küszöbig. Most már letehetsz. -kérleltem.
- Nem. biztosra kell tudjam, hogy felpihentél. -mondta, majd az ajtót szélesebbre rugdosta.
-Istenem! Mi történt ______-val/vel? Jól van? -Sica felállt a helyéről és futni kezdett.
Csak nevetni tudtam.
- Jól vagyok... csak álmos vagyok.. az ágyig hozott engem. -válaszoltam és kinyújtottam a nyelvemet.
Letett az ágyra, betakart és megcsókolt mielőtt elment..
- Találkozunk pénteken baby.. -mondta, majd lekapcsolta a lámpát és bezárta az ajtót. Nyilvánvalóan nem tudtam aludni.
Sica pár perccel később bekopogott.. Túl jól ismert, ahhoz hogy elhiggye, hogy nem álmos voltam este 7kor.
- Mi történt? -kérdezte, miközben leült mellém az ágyra.
- Key megkérdezett, hogy mennék e vele az iskolai találkozóra. -ő csak bámult.
- Mondj valamit, ne csak nézz, mintha éppen meztelenül látnál engem. -viccelődtem.
- Wow. Mit mondtál neki?
- Nos azt mondtam neki, hogy elmegyek vele.
Elgondolkozott, majd homlokon csapta magát.
- Miért tetted ezt?! -kérdezte,
- Nos Luhan felhívott engem és mondta, hogy úgy vinne a bálba, mint akivel randizik.
Luhan volt az egyetlen fiú barátom Key mellett. Ő tudja, hogy én voltam a Kövér Szamár.. úgy értem.. istenem!
- Mi?! Miért tetted ezt?! Mindegy.. biztos vagyok benne, hogy nem fog megismerni engem. -mondtam neki és próbáltam megnyugtatni.
- De.. a probléma.. tudja, hogy hogy nézel ki,ahh bocsi....
Ekkor megütöttem a homlokom és a párnámba fúrtam a fejemet... elfelejteni a világot és aludni.

~~~Péntek este~~~

- Hűű.. készen vagyok. -mondtam miközben megbizonyosodtam róla, hogy a ruhám tökéletes estére. Belebújtam a magassarkúmba, megragadtam a táskámat és lesétáltam.
A ruhád :

- Istenem, gyönyörű vagy Szamár!
- Awh, köszönöm! Te is nagyon jól nézel ki!
Mindig ő volt aki jobban nézett ki.. ugyanis.. ő egy modell volt.

- Csak azt remélem, hogy Luhan nem mondja el az embereknek hogy én vagyok a Kövér Szamár.. vagy.. -félbe lettem szakítva a telefonom csörgésével.

"Key.
Kint várok rád.. " ez volt az üzenet.

~ A találkozón ~

Nem lehettem volna még idegesebb. Azt reméltem, minden jól sikerül.
Key a barátnőjeként mutatott be az embereknek. Megbecsülve éreztem magam. Ő és Luhan legjobb barátok voltak a suliba.. szóval... igen. Ez még egy probléma.
- Babe, most bemutatlak a középsulis legjobb barátomnak.. Luhannak.
A szívem elsüllyedt.
Odasétáltunk Luhanhoz, a lépteim egyre csak lassultak.
ohh ne Key, ne szólítsd meg..
- Luhan! -kiabálta Key.
Szorosan behunytam a szemeimet.. remélve, hogy ez az egész egy álom volt.
- A barátnőm.. _________ -úgy éreztem magam, mint akit megütöttek egy vasrúddal.
- ISTENEM. Kövér Szamár? Nagyon gyönyörűen nézel ki ma! Ah várj.. ti ketten? Randiztok? Waah Gratulálok.. -kacsintott Luhan.
Most haltam meg..
Key összezavarodott. - Kövér Szamár.. és... ő?

~8.fejezet~

- Majd jövök! -suttogtam, mielőtt még egyszer megcsókoltam volna.
Intett nekem és mosolygott amíg én elmentem... visszasétáltam a házhoz, hogy megnézzem, hogy a srácok ott vannak e, kiderült, hogy otthagytam engem.
Szaladtam a kocsimhoz, még mindig mosolyogva magamba mint egy idióta. Újra és újra lejátszottam azt a két percet a fejemben.Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy már évekkel ezelőtt kellett volna megcsókolnom.
Beindítottam a kocsit és elmentem az SWC-be, ahol fellépünk holnap éjjel.
Odaértem és láttam, ahogyan a fiúk készülődnek...

- Héé! Melyik világban voltál ember!? Szó szerint megerőszakoltam a hívás gombot, amíg próbáltalak elérni!! -kérdezte Jonghyun.
- Micso- ? -megnéztem a telefonom, 17 nem fogadott hívásom volt Jonghyuntól. - Whoa. Bocsi, nem hallottam. -kértem bocsánatot.
- Természetesen nem hallottad! Szóval... mit csináltatok? -kérdezett engem Onew hyung.
Majdnem kiböktem, amikor Minho félbeszakított.
- Várjatok! Tudni akarjuk mi történt?
- Zabolázd a gondolataidat! Csak csókolóztunk... ennyi.. aztán jöttem.
- Ok, fejezd be a mosolygást szerelmes srác. Fogtuk.. kedveled őt. -Jonghyun megbökte a vállam.
- Apropó, jövőhéten lesz az iskolai találkozó. -informált engem Minho.
- Igazán? Nagyszerű! -válaszoltam.
- Lehetséges láthatod Kövér Szamarat is... talán. -megfogta a vállam Minho.
- Gyerünk srácok! Színpadra most! -szólt a menedzserünk...

-Te -

- Sica!! Megjöttem! -elmentem megkeresni az egész házban.
- Az udvaron -láttam, ahogy ott ül és olvas.
- Jól vagy? Olvasol! -gúnyolódtam és leültem mellé.
- Haha, nagyon vicces.. ahh! Mondd el mi történt!! -bezárta a könyvet és felém fordult.
Elmondtam neki mindent ami történt.
- Aww! Nagyon cukik vagytok! -lenyűgözött engem, amikor elmondtam neki a történetet.
- Apropó! El kell mennünk az iskolai találkozóra a héten!! El KELL mennünk!! -szemei megteltek izgatottsággal.
- Öhm.. Oké. De az emberek nem fogják nekem elhinni, hogy fogytam 50 kilót.
Mondtam, az, hogy elmegyünk egy jó ötletnek tűnt.
- Plusz Key is ott lesz.. és igazán kínos lehet nekünk.. ha kitalálja, hogy én vagyok a Kövér Szamár, akkor mérges lesz rám.
- Túl sokat gondolkozol! Igazán szórakoztató lesz! Úgy értem a kifejezés az arcukon! Biztos vagyok benne, hogy jobban nézel ki, amint az a szőke lány, mi is volt a neve?
- Lol.. Hyera.. de.. ahh. Nem tudom!
Beszélgettünk és hülyéskedtünk kb hat órát. Este 10 körül járhatott az idő, amikor megszólalt a csengő.
- Nyitom! -kiáltottam.
Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy Key áll ott ragyogó mosollyal.
- Szia gyönyörű.. -rám mosolygott és az ajkait az enyémekhez nyomta.. Bezártam az ajtót és elkezdtem kifelé sétálni vele.
- Szia! Milyen volt a próba? -kérdeztem.
- Szuper! Jössz a koncertre igaz? -kérdezett engem kiskutya szemekkel.
Valami amit nem utasíthattam el.
- Igen..
- Um, szabad vagy szombaton? -kérdezett..
Szombaton volt az iskolai találkozó, nem tudtam, mit mondhatok.
- Mert el kell mennem az iskolai találkozóra és szeretném, ha elkísérnél! Gyere velem légyszí?!
M.I.C.S.O.D.A ?! Ezt volt az egyetlen szó, ami a fejemben járt.

~7.fejezet~

Key rám nézett a ragyogó szemeivel, arcaink csak pár centire voltak egymástól.
Az arcom egyre vörösebb lett minden másodperccel. Felégek..

- Umm.. Köszönöm. -mondtam kínosan, eltiporva a pillanatot.
Csak bólintott és mosolygott.
- Itt vagyunk. -kiáltottam. Wow. A part szokatlanul gyönyörűen nézett ki és a változás kedvéért üres is volt. Egy ragyogó nap volt. Key felé fordultam, aki úgy nézett ki, mint akit éppen a mennyből esett le. A napsütés és a szőke haj, az óriási sziporkázó szemei, amik az enyémeket bámulták, ez a pillanat emlékeztetett arra, hogy miért voltam szerelmes belé amikor 16 éves voltam. Egy cseppet sem változott, kivéve, hogy magasabb lett.
De a tény, hogy azt hiszi, hogy _________ vagyok, a szomszédja, nem pedig a gyerekkori barátja, a Kövér Szamár..
Hogyan mondhatnám el neki? Nem akarom megzavarni ezt az érzést, nem akarom megzavarni ezt a pillanatot.
Mi lesz ha mérges lesz rám? Mi lesz ha nem hiszi el nekem, hogy én vagyok az igazi Kövér Szamár?

Ohh Key.. it's me!

-Key -

Belefutott a vízbe és engedte, hogy a víz lassan megcsókolja lábait. Wow. Gyönyörű, amikor hátrafordult meg tudtam volna halni. A haja mindenfelé szállt a szellő miatt, kezeivel megpróbálta kordában tartani a haját, istenem. Ügyetlen volt, de aranyos. A barna szemei az enyémet figyelték, ezzel engem magába szerettetve.
Természetellenes és láthatatlan kémia és bizalmasság volt közöttünk.
Mosolygott, a gesztusai az irányomban, hogy álljak mellé.. mosolyogva megráztam a fejem és odasétáltam hozzá, sokkal szebben néz ki közelebbről...
Miközben lépdeltem egy integető kezet láttam a szemem előtt... Ő csapott ki az én kis gondolat buborékaim közül.
- Hol vesztél el Key? -kérdezte szokatlan izzással a szemeiben.
- Tessék? Sehol.. -próbálom fedezni.
Megvonta a vállát és a fejeinket a hullámok felé fordítottuk... én mint egy idióta még mindig őt bámultam..
- Key a bámulásod kiakaszt. -mondta, amikor rájött, hogy a szemeim rajta vannak.
Nevettem - Bocsi, okold a szépséged, amiért bámullak. -flörtöltem.
Nem tudta mit mondjon, csak elpirult és lefelé nézett.
- Nem tudok mit csinálni, csak kimondani ezt, sokkal szebben nézel ki, amikor elpirulsz.
Engem bámult a meghalni mosolyával.
Felborzoltam a hajam, megharaptam az ajkamat és leültem mellé. Random dolgokról beszélgettünk, többet nevettünk mint beszélgettünk. Amikor mosolygott vagy nevetett, azt kívántam, bárcsak az ajkai az enyémeken lennének, nagyon csábítóak voltak. De talán túl koraiak az ilyen dolgok.
- Nincs ma próbád? -kérdezte.
- Van, 4 órakor. -mondtam neki.
Nevetett, felállt és segítőkezet nyújtott felém, hogy felálljak.. Felvette a topogóját és a út felé kezdett sétálni, jelezte, hogy kövessem.
- Miért megyünk vissza? -kérdeztem.
- Nem akarod megnézni az időt? Mi?! Kim Kibum.. már három óra!!
Oh én édes jó istenem! A nevem soha nem hangzott annyira szexinek, mint amikor kimondta. Ésszerűtlen és hülye voltam tudom. Őszintén, én nem akartam menni.
- Totálisan elvesztettem az időérzékemet!! -kiáltottam, hogy leplezzem csalódottságomat.
- Mondj köszönetet az istennek miattam! -rám kacsintott.
Elértünk a házinkhoz.. elkísértem az ajtójáig.
Megölelt és én pedig viszonoztam az ölelését.
- Hamarosan találkozunk! -mondta.
Karjai még mindig a nyakam körül voltak, amikor én visszahúzódtam, hogy lássam... Nagyon közel voltunk egymáshoz, az ajkai nagyon közel voltak az enyémekhez. Talán milliméterekre egymástól. Kísértést éreztem, hogy megcsókoljam. Az ajkait bámultam, majd a szemébe néztem... lehunyta őket.
- ___________? -suttogtam.
- Hm? -mondta halkan.
Karjai a nyakam köré voltak fűzve, lassan lejjebb hajoltam, amíg ajkaink összeértek. Ajkai az enyémekkel együtt mozogtak, lassú és szenvedélyes módon. Felemelő érés volt az ő ajkait az enyémeken tudni. Elhúzódtam és ránéztem. Be voltak csukva a szemei, de mosolygott.
- Majd jövök! -suttogtam, mielőtt még egyszer megcsókoltam volna.

~6.fejezet~

Jegyzet:
Key és Minho még mindig nem tudja, hogy te vagy a Kövér Szamár.
Csak annyit tudnak, hogy Key szomszédja vagy.
Key nem tudja, hogy _____[teneved]_______ a Kövér Szamár igazi neve, mert amikor suliba jártál, az összes barátod Kövér Szamárnak hívott.

--Másnap reggel 7 óra--

Amikor felkeltem, láttam a napsugarakat áttörni a rolón és az ágyamra vetülni. Megtöröltem a szememet. Felálltam és jó magasra nyújtóztam, hogy az egész testemben friss véráramlatok keringjenek. A pocakom dübörgött. Lementem Sica-hoz.
- Valaki boldog ma? -mondta nekem az asztal mögül.
- Oh, Hé! Nem láttalak! Jó reggelt! -válaszoltam egy mosollyal.
- Igen, ez azért van, mert túl elfoglalt voltál azzal, hogy *köhint* Key-re gondolj *köhint* .. és kérlek.. ne mondd azt, hogy nem csináltad, mert nem hiszem el neked.
Ezzel nem tudtam nem egyet érteni.
- Tudtam. Bárhogy is.. Mit fogsz felvenni? -kérdezte Sica..
Elgondolkoztam.. - Talán a fekete.. nem a sárga.. umm zöld.. nem rózsaszín.. ah lila.. Fenébe! Nem tudom mit vegyek fel!!
- Umm.. szerencséd van.. Tegnap vettem egy új ruhát.. nem vettem fel a koncertre, felvehetnéd azt.. -mondta nekem.
- Életmentő vagy!! Szeretlek!! -Köszöntem meg neki és megöleltem.
- Tudom, tudom... -jött a válasz.
Felszaladt a szobájába és lehozta a ruhát.. istenem. Egyszerű volt mégis tökéletes.
- Soha nem láttam, hogy te ezt megvetted. -bámultam rá.. próbáltam visszaemlékezni miket vett.
- Vettem.. csak te nem figyeltél.. bárhogy is! 7:30 van! Nem kellene készülődnöd? -mutatott az órára.
Berohantam a szobámba és lezuhanyoztam...
Megszárítottam a hajamat, felvettem Sica ruháját, a kedvenc karkötőmet és a topogómat... Soha nem voltam az a lányos lány, és soha nem is leszek.
Az egyszerű tökéletes nekem.

Utoljára még ellenőriztem a sminkemet a tükörben, megnéztem az órát, ami 7:55-t mutatott. Magamra mosolyogtam és lementem.
Köszöntem Sica-nak és elment dolgozni. Vártam még 5 percet aztán távoztam. Pontosan 8 óra volt, amikor megláttam Key-t kijönni a házából. Wow, ez a fiú sortban ugyanolyan bájosan nézett ki mint mindig.
Te ezt a ruhát viseled:

Key pedig ezt az összeállítást:

Ő is észrevett engem.. mosolygott és integetett nekem.. és én is ugyanezt csináltam..
Az út széléhez sétáltam a házuk elé, ahol hivatalosan találkoznunk kellett volna.

- Szebb vagy, mint tegnap. -köszöntött Key egy öleléssel. Bárcsak ott maradhattam volna örökké a karjaiban. Elpirultam.
- Sem sem nézel ki rosszul -mosolyogtam.
- Haha, köszönöm. De örülök, hogy egy nyári ruhát vettél fel, ugyanis a partra megyünk. -mondta miközben belekaroltam.
- Mi most? -kérdeztem meglepetten.
Ő csak bólintott.
Csak mentünk egy ideig, miközben mindenféléről beszélgettünk, az összes mulatságról, amit ő és a fiúk átéltek a turné alatt.. és beszélgettünk a gyerekkorunkról is.. nagyon igyekeztem nem megemlíteni, hogy egy iskolába jártunk és, hogy én vagyok a Kövér Szamár akiről beszélt.
A beszélgetésünk után, amíg úton voltunk a partra [ami nem volt túl messze] Key megállt.
- Mi a baj? -érdeklődtem.
Elmosolyodott és azt kérdezte: - Mára vetted ezt a ruhát?
- Ne is áltasd magad! -válaszoltam érdektelenül.
- Ezt igennek veszem.. mert.. rajta hagytad az árcédulát. -mosolyodott el megint.
- Micsoda? -sokkot  kaptam. Istenem. Hogy lehettem olyan hülye, hogy rajta hagytam az árcédulát!?! Istenem. Hülyén éreztem magam.
- Hadd vegyem le én neked. -ajánlotta fel Key.
Jött és mögém állt, a lehelete a nyakamat csiklandozta. A kezei a hajam után kutattak és az egyik vállamra tette. A hajszálamat a fülem mögé helyezte.
Nehézzé vált a lélegzetvételem ez idő alatt. Levette a cédulát és a hajamat visszarakta az eredeti helyére.
Key rám nézett a ragyogó szemeivel, arcaink csak pár centire voltak egymástól.
Az arcom egyre vörösebb lett minden másodperccel. Felégek..

~5.fejezet~

 

-Key -

Ami után elpirult azt hitted tudom ki Ő...
Megütöttem Minho hasát.
- Áucs! -jött a válasz.
- Shhh! Az ott.. ? -kérdeztem tőle, miközben a szemet a lány felé fordítottam, aki bámultam.
A lányra nézett és leesett az álla.
- Viccelsz? Soha! Key, Kövér Szamár hétszer akkora volt mint Ő!! -biztosított engem..
és gondolkodóba ejtett. Nos, nyilvánvalóan nem lehetett ő. Pfff. Mit is gondoltam?!
Megfordultam és bementem a szemeimmel végig követve az övéit.

-Te -

Kitalálta? Vagy azért bámul engem, mert én is bámulom őt? Ezek voltak az egyetlen gondolatok, amik jártak a fejemben. Istenem. Be tudom fejezni? Magamban beszéltem, amíg Sica meg nem pofozott.
- Áucs! Mire volt ez? -kérdeztem, miközben a kezemmel az arcomat simogattam, ami piros volt, neki köszönhetően.
- Figyelmeztetés, hogy NEM bámulhatsz emberek csak úgy! És készülődnünk is kell, ha időben oda akarsz érni a koncertjükre.
- Bocsi, bocsi! -mondtam és bementem a szobámba készülődni.

Gyors előretekerés >>

Utolsó pillanatban ellenőriztem a sminkem, felvettem a felsőmet, amiből kint volt a könyököm. Beleléptem egy cuki topogóba -a sarkak túl veszélyesek a remegő lábaknak- és megfogtam a kis táskám. Letopogtam a földszintre és bekukucskáltam Sica szobájába.. 
TE:

 

- Készen vagy? -kiáltottam..
- Igen.. készen..vagyok -válaszolt és hozta a táskáját, amiben egy poszter és egy SHINee Sherlock CD volt. - Jó induljunk. -belém karolt..
Sica: 

Sica autója a a kocsifelhajtón várt és amikor felé sétáltam ellenőriztem a tükörképemet a sötétített ablakban. Tökéletes.

Gyors előretekerés >> A Találkozáshoz

- _______, csak ne borulj ki amikor meglátod Key-t. Viselkedj normálisan rendben? -Sica adott egy tanácsot, amiről azt kívántam, bárcsak jobban odafigyeltem volna rá.
- Igen.. rendben. -hagytam figyelmen kívül őt.. és a szememet a SHINee-ra összpontosítottam.
A szívem gyorsan vert, úgy éreztem másodperceken belül meghalok.
Közelebb mentünk. Csak 2 emberrel álltunk távolabb attól, hogy találkozhassunk a SHINee-val.

És hamar jött a mi sorunk. Sica elkezdett kiborulni, amikor meglátta Jonghyun-t. Igen.. azt hiszi, hogy hozzá megy feleségül.

Onew elé sétáltam és odaadtam neki a posztert, hogy írja alá. Megtette, ahogy Taemin is... Aztán Minho elé léptem, aki amikor meglátott engem szemét Key felé fordította.
- Mi a neved? -kérdezte.
- Uhh.. __________ -mondtam mosolyogva, próbáltam elrejteni a tényt, hogy én ismerem őt és Key-t. Személyesen.
- Szép név! -mosolygott Minho, én is mosolyogtam... és a hajamat a fülem mögé tűrtem. -Tessék. -adta ide a posztert, amit én Key-nek adtam.

Ahh.. a pillanat, amikor az ő keze megérintette az enyémet.

- Nem te vagy..? -kezdte.
- A szomszédod? De. -vágtam a szavába és befejeztem a mondatát.
- Nem csoda, hogy olyan ismerős voltál. -fejezte be Key a mondatát amint Minho köhintett egyet.
Key aláírta a posztert és nekem nyújtotta. Istenem. Az a pillanat. Rám mosolygott, én pedig rá..
Elkezdtem elsétálni Sica-val, aki eközben fangirl-ködött amint meglátta Jonghyun-t... normális viselkedés.

Mielőtt elhagytam volna a terültet Key felé fordultam, aki véletlenül engem bámult. Bámultam én is és elpirultam.. az ajkai szavak formáltak -Nézd belül -...
Eltűnődtem, hogy mire értette. Aztán megfordítottam a psztert és megnéztem belül..
- Este 8kor a ház előtt? -saját kézírásával volt írva.
Engem bámult, a választ várva..
Csak elmosolyodtam és bólintottam.. A vigyora szélesebb lett, küldött nekem egy puszit.. és kacsintott.
Visszafordultam és elkezdtem hazafelé sétálni.

-Otthon -

Feküdtem az ágyamon, mosolyogtam, Julliette-t hallgattam és a posztert néztem.
Amíg álomba nem sodródtam.
Kíváncsi voltam mit tartogat nekem a következő nap.. :)

~4.fejezet~

Nem tudom elhinni, hogy ez tényleg ő, pedig me2day-es kép O.O

Daegu-ban..

-Te -

- ______! ______! Kelj fel! -hallottam ahogy kiabál valaki a fülembe.
- Hmm? Mi a -abba hagytam a mondatomat, amikor megláttam két jegyet a SHINee koncertjére, ami találkozásra is szólt a fiúkkal. A kezem automatikusan a számhoz emeltem.
- Soha! -kikaptam a kezéből és el tartottam tőle. -Hogyan? Mi- Mikor!? Hogyan!? -kérdeztem hitetlenkedve.
- Megmondtam, hogy meg tudom csinálni. Csak légy boldog, megint láthatod a Bájos Hercegedet! -kacsintott.

Őszintén? Elpirultam.

- Igen, egész nap el lesz pirulva. -sóhajtott Sica.
Könnyelműen neki dobtam egy párnát, amit a kezeim közé került.. és mosolyogtam.
- Kelj fel és készülődj! Vásárolni megyünk! -húzott ki az ágyból, nem kérdés.. elestem.

-- 2 órával később --

-Key -

- Igen, Daegu még mindig olyan lenyűgöző! Nézd a fanokat kint, ember! Őrület!!! -Onew hyung már megint túlságosan fellelkesült.
Az egyetlen dolog, amiért izgultam, hogy visszamegyünk a régi házamba és látni fogom Kövér Szamarat, remélem még mindig szemben lakik...
- Gyerünk!! -kiáltott Taemin.

Kivettük a táskáinkat és egyből a házam felé vettük az irányt.
A szüleim még mindig megtartották a házat, hogy ha Daegu-ba megyünk, ott megszállhassunk.
Végül beléptünk az utcánkba.

Wow. Semmit sem változott. Srácok még mindig kosárlabdáztak, a lányok bámultak és flörtöltek, Ids hölgyek üldögéltek és pletykálkodtak és kisgyerekek bicikliztek.
A szemeim az Ő házára tapadtak, kíváncsi vagyok ott él e még.
Egy ismerős arcot sem láttam de láttam két lányt nevetve kimenni az Ő házából. Egyáltalán nem tűntek ismerősnek.

-Te -

Láttam azt a Mercedes-t a mi utcánkba jönni, amikor utoljára ellenőriztem, ennyire gazdagok nem laktak ott. A szemeim a benne lévő emberekre összpontosítottak. Egy ember megfogta a tekintetem.
Kiszállt a kocsiból..
A szemeim ismét megtalálták az enyéimet. Tudtam ki ő.. ugyan az a srác akit kedveltem néhány évvel ezelőtt.
Ugyan az a srác akit még most is kedvelek...
Key! Hercegem~

-Key -

Amikor kiszálltam a kocsiból, az egyik lány engem figyelt. Ránéztem és mosolyogtam.
Visszamosolygott. Wow. Nagyon csinos volt.
Elsétált, de a szemeim még mindig rá voltak tapadva.
- Ahem, ahem! Még csak most érkeztünk és te máris flörtölsz? -gúnyolódott Jonghyun és önelégülten vigyorgott.
Észbe kaptam és becipeltem a táskámat a házba, ami meglepően tiszta volt.
ahhhh.. letettem a táskámat és a kanapéra zuhantam.

-Te -

Wow. Csak nem szexibb lett? Kérdeztem magamtól, miközben úgy mosolyogtam mint egy idióta az utcára. Sica bökött meg.
- Fejezd be ezt az idióta mosolygást haha
Nevettünk, majd elmentünk a bevásárlóközpontba.
3 órát töltöttünk azzal, hogy valami jó ruhát találjunk az esti koncertre.
ah, izgatott voltam.

-Key -

Egy kis pihenés után, mindannyian úgy döntöttünk, hogy kimegyünk játszani egy kicsit a fiúkkal, a régi idők emlékére. Évek teltek el amióta utoljára játszottunk.
3 órán keresztül játszottunk, majd az útszélén pihentünk.
Akkor volt az, hogy láttam Őt visszajönni.
Még mindig engem figyelt, ahogyan én is őt.

-Te -
Amikor hazaérkeztem  3 óra vásárlás után láttam a srácokat játszani kint, de most pihennek Key háza előtt.

Ugyanott, ahol régen Key és én ültünk, ahol mindenféléről beszélgettünk, emberekről, zenékről, amíg vártuk, hogy jöjjön a jégkrémes autó. Ő mindig a Színes Csavart Jégkrémet vette, hiszen az volt a kedvence.
Olyan lassan szedtem ki a táskákat a kocsiból amilyen lassan csak tudtam, azért, hogy bővítsem a nézési időnket Key-el. Mielőtt bezártam volna a csomagtartót Elkezdtem nézni Key-t egy jó 10 másodpercig, mire azon kaptam, hogy ő kölcsönösen ugyanezt csinálja. Elpirultam és gyorsan a ház felé vettem az irányt.
Key továbbra is engem nézett. Tudta, hogy még mindig élek. Tudta, hogy a létezem...

-Key -

Ami után ő elpirult, azt hittem tudom ki ő...

~3.fejezet~

Köhintett egyet.
- Én is kedvellek. -válaszolt.
Oh a mindenségit! Pillangók kezdtek el röpködni a gyomromban és mindenem bizsergett. Beszívta a levegőt, majd kifújta. A szemei a fűről az én szemeimhez vándoroltak, majd vissza a fűre.
Beszívta a levegőt megint.
- Barátilag. -a pillanatom, az én gyönyörű pillanatom azonnal elsötétedett és összetört ennek az egy szónak a hallatán. Megharapta az alsó ajkát. Észvesztően vonzó volt még úgy is, hogy összetörte a szívemet. -Nézd, sajnálom. -suttogta, miközben kezeit figyelte, amik a füvet szedegették.
Elmosolyodtam, de még mindig éreztem a csomót a torkomban és a könnyeim is csak arra vártak, hogy folyhassanak. Megráztam a fejem és nyeltem egyet, hogy válaszolhassak.
- Nem, nem, én sajnálom. -átsétáltam az úton és szaladtam a házba. Nem néztem vissza, akkor nem.
Becsaptam a bejárati ajtót és nekidőltem miközben a kezeimmel takartam el az arcomat. Kinéztem a kis ablakon az ajtó mellett. Key még mindig a fűben volt, ám most feküdt. Az egyik karjával takarta a szemeit. Egy darabig így maradt, majd a lábait elkezdte a földhöz ütögetni. Aztán felállt és hazament. Aztán, amikor megtette felrohantam a szobámba. Az összes fényképünket letéptem a falról, ahogyan ő kitépte a szívemet és ledobta a földre, majd összetaposta a cipőjének a sarkával. Lehangoltnak, üresnek és egyedül éreztem magam. Az elkövetkezendő két órát végig sírtam, majd lassan álomba menekültem.

- Jelen-
- Nos ennyit rólam és Key-ről. -mondtam miután sóhajtottam egyet.
- Wow, ez volt a legjobb love story amit hallottam. -válaszolt nagyon hangosan. Biztos voltam benne, hogy ha össze tudta volna törni a hangjával a kanapét.
- Nem hallottad azt a részt, amely a barátságról szólt? -kérdeztem.
- Ugyan már! Minden srác ezt mondja amikor 16 éves. Plusz te sem voltál magad!
Oh igaz. Elfelejtettem elmondani ki is voltam. Az emberek azt hiszik, hogy hasonlítok _________ -re [magamra] a barátaim részéről én kicsit hangos vagyok és ellenszenves és 5 évvel ezelőtt olyan voltam mint egy kövér szamár.
____________ vagyok.
Amikor 16 éves voltam kövér voltam, volt fogszabályzóm és nagy szemüvegem.

 

Hogy most ki vagyok? Nos még mindig ________ vagyok, vékonyabban, fogszabályzó nélkül és szemüveg nélkül... 21 éves vagyok, szingli és a Szöuli Nemzeti Főiskola hallgatója vagyok és koreográfus. Van egy saját kis tán akadémiám, ahol kicsiket tanítok táncolni. Ok, ennyi elég belőlem.

- Amit csak akarsz... -megvettettem a kijelentését az igazság miatt, majd kisétáltam és felmentem a szobámba.
- Tudod a SHINee idejön Daegu-ba koncertezni, elmehetnénk.. -hallottam, ahogy mondja mielőtt becsaptam a szobám ajtaját.

Eközben a SHINee-nál.....

-Key -

- Key! Bepakoltál már az útra Daegu-ba? -kérdezte Jonghyun.
- Erm.. természetesen -válaszoltam habozva.
- Van valami baj? -kérdezte Onew hyung.
- Semmi.. csak emlékek. - válaszoltam miközben próbáltam emlékezni a szomszédom nevére... Tudom, hogy a suliban úgy hívtuk, hogy Kövér Szamár, de úgy látszik elfelejtettem a nevét.
- A Kövér Szamár? -kérdezte Minho. Ugyanabba a suliba járt és tudott rólam és Róla, bár nem igazán volt közöttünk valami is.
- A régi házadba megyünk Daegu-ba.. tudnál mutatni egy kis lelkesedést? -mondta Minho, hogy megpróbáljon felvidítani.

Nevettem...

Másnap...

- Ma el kell indulnunk! A koncertünk ma van! -kiabáltam Jonghyun-ra, aki több mint egy órát töltött a szobában, hogy elkészüljön.
Vártunk még másfél órát, mire VÉGÜL elindultunk Daegu-ba...