~4.fejezet~

Nem tudom elhinni, hogy ez tényleg ő, pedig me2day-es kép O.O

Daegu-ban..

-Te -

- ______! ______! Kelj fel! -hallottam ahogy kiabál valaki a fülembe.
- Hmm? Mi a -abba hagytam a mondatomat, amikor megláttam két jegyet a SHINee koncertjére, ami találkozásra is szólt a fiúkkal. A kezem automatikusan a számhoz emeltem.
- Soha! -kikaptam a kezéből és el tartottam tőle. -Hogyan? Mi- Mikor!? Hogyan!? -kérdeztem hitetlenkedve.
- Megmondtam, hogy meg tudom csinálni. Csak légy boldog, megint láthatod a Bájos Hercegedet! -kacsintott.

Őszintén? Elpirultam.

- Igen, egész nap el lesz pirulva. -sóhajtott Sica.
Könnyelműen neki dobtam egy párnát, amit a kezeim közé került.. és mosolyogtam.
- Kelj fel és készülődj! Vásárolni megyünk! -húzott ki az ágyból, nem kérdés.. elestem.

-- 2 órával később --

-Key -

- Igen, Daegu még mindig olyan lenyűgöző! Nézd a fanokat kint, ember! Őrület!!! -Onew hyung már megint túlságosan fellelkesült.
Az egyetlen dolog, amiért izgultam, hogy visszamegyünk a régi házamba és látni fogom Kövér Szamarat, remélem még mindig szemben lakik...
- Gyerünk!! -kiáltott Taemin.

Kivettük a táskáinkat és egyből a házam felé vettük az irányt.
A szüleim még mindig megtartották a házat, hogy ha Daegu-ba megyünk, ott megszállhassunk.
Végül beléptünk az utcánkba.

Wow. Semmit sem változott. Srácok még mindig kosárlabdáztak, a lányok bámultak és flörtöltek, Ids hölgyek üldögéltek és pletykálkodtak és kisgyerekek bicikliztek.
A szemeim az Ő házára tapadtak, kíváncsi vagyok ott él e még.
Egy ismerős arcot sem láttam de láttam két lányt nevetve kimenni az Ő házából. Egyáltalán nem tűntek ismerősnek.

-Te -

Láttam azt a Mercedes-t a mi utcánkba jönni, amikor utoljára ellenőriztem, ennyire gazdagok nem laktak ott. A szemeim a benne lévő emberekre összpontosítottak. Egy ember megfogta a tekintetem.
Kiszállt a kocsiból..
A szemeim ismét megtalálták az enyéimet. Tudtam ki ő.. ugyan az a srác akit kedveltem néhány évvel ezelőtt.
Ugyan az a srác akit még most is kedvelek...
Key! Hercegem~

-Key -

Amikor kiszálltam a kocsiból, az egyik lány engem figyelt. Ránéztem és mosolyogtam.
Visszamosolygott. Wow. Nagyon csinos volt.
Elsétált, de a szemeim még mindig rá voltak tapadva.
- Ahem, ahem! Még csak most érkeztünk és te máris flörtölsz? -gúnyolódott Jonghyun és önelégülten vigyorgott.
Észbe kaptam és becipeltem a táskámat a házba, ami meglepően tiszta volt.
ahhhh.. letettem a táskámat és a kanapéra zuhantam.

-Te -

Wow. Csak nem szexibb lett? Kérdeztem magamtól, miközben úgy mosolyogtam mint egy idióta az utcára. Sica bökött meg.
- Fejezd be ezt az idióta mosolygást haha
Nevettünk, majd elmentünk a bevásárlóközpontba.
3 órát töltöttünk azzal, hogy valami jó ruhát találjunk az esti koncertre.
ah, izgatott voltam.

-Key -

Egy kis pihenés után, mindannyian úgy döntöttünk, hogy kimegyünk játszani egy kicsit a fiúkkal, a régi idők emlékére. Évek teltek el amióta utoljára játszottunk.
3 órán keresztül játszottunk, majd az útszélén pihentünk.
Akkor volt az, hogy láttam Őt visszajönni.
Még mindig engem figyelt, ahogyan én is őt.

-Te -
Amikor hazaérkeztem  3 óra vásárlás után láttam a srácokat játszani kint, de most pihennek Key háza előtt.

Ugyanott, ahol régen Key és én ültünk, ahol mindenféléről beszélgettünk, emberekről, zenékről, amíg vártuk, hogy jöjjön a jégkrémes autó. Ő mindig a Színes Csavart Jégkrémet vette, hiszen az volt a kedvence.
Olyan lassan szedtem ki a táskákat a kocsiból amilyen lassan csak tudtam, azért, hogy bővítsem a nézési időnket Key-el. Mielőtt bezártam volna a csomagtartót Elkezdtem nézni Key-t egy jó 10 másodpercig, mire azon kaptam, hogy ő kölcsönösen ugyanezt csinálja. Elpirultam és gyorsan a ház felé vettem az irányt.
Key továbbra is engem nézett. Tudta, hogy még mindig élek. Tudta, hogy a létezem...

-Key -

Ami után ő elpirult, azt hittem tudom ki ő...