Key és Minho még mindig nem tudja, hogy te vagy a Kövér Szamár.
Csak annyit tudnak, hogy Key szomszédja vagy.
Key nem tudja, hogy _____[teneved]_______ a Kövér Szamár igazi neve, mert amikor suliba jártál, az összes barátod Kövér Szamárnak hívott.
--Másnap reggel 7 óra--
Amikor felkeltem, láttam a napsugarakat áttörni a rolón és az ágyamra vetülni. Megtöröltem a szememet. Felálltam és jó magasra nyújtóztam, hogy az egész testemben friss véráramlatok keringjenek. A pocakom dübörgött. Lementem Sica-hoz.
- Valaki boldog ma? -mondta nekem az asztal mögül.
- Oh, Hé! Nem láttalak! Jó reggelt! -válaszoltam egy mosollyal.
- Igen, ez azért van, mert túl elfoglalt voltál azzal, hogy *köhint* Key-re gondolj *köhint* .. és kérlek.. ne mondd azt, hogy nem csináltad, mert nem hiszem el neked.
Ezzel nem tudtam nem egyet érteni.
- Tudtam. Bárhogy is.. Mit fogsz felvenni? -kérdezte Sica..
Elgondolkoztam.. - Talán a fekete.. nem a sárga.. umm zöld.. nem rózsaszín.. ah lila.. Fenébe! Nem tudom mit vegyek fel!!
- Umm.. szerencséd van.. Tegnap vettem egy új ruhát.. nem vettem fel a koncertre, felvehetnéd azt.. -mondta nekem.
- Életmentő vagy!! Szeretlek!! -Köszöntem meg neki és megöleltem.
- Tudom, tudom... -jött a válasz.
Felszaladt a szobájába és lehozta a ruhát.. istenem. Egyszerű volt mégis tökéletes.
- Soha nem láttam, hogy te ezt megvetted. -bámultam rá.. próbáltam visszaemlékezni miket vett.
- Vettem.. csak te nem figyeltél.. bárhogy is! 7:30 van! Nem kellene készülődnöd? -mutatott az órára.
Berohantam a szobámba és lezuhanyoztam...
Megszárítottam a hajamat, felvettem Sica ruháját, a kedvenc karkötőmet és a topogómat... Soha nem voltam az a lányos lány, és soha nem is leszek.
Az egyszerű tökéletes nekem.
Utoljára még ellenőriztem a sminkemet a tükörben, megnéztem az órát, ami 7:55-t mutatott. Magamra mosolyogtam és lementem.
Köszöntem Sica-nak és elment dolgozni. Vártam még 5 percet aztán távoztam. Pontosan 8 óra volt, amikor megláttam Key-t kijönni a házából. Wow, ez a fiú sortban ugyanolyan bájosan nézett ki mint mindig.
Te ezt a ruhát viseled:
Key pedig ezt az összeállítást:
Az út széléhez sétáltam a házuk elé, ahol hivatalosan találkoznunk kellett volna.
- Szebb vagy, mint tegnap. -köszöntött Key egy öleléssel. Bárcsak ott maradhattam volna örökké a karjaiban. Elpirultam.
- Sem sem nézel ki rosszul -mosolyogtam.
- Haha, köszönöm. De örülök, hogy egy nyári ruhát vettél fel, ugyanis a partra megyünk. -mondta miközben belekaroltam.
- Mi most? -kérdeztem meglepetten.
Ő csak bólintott.
Csak mentünk egy ideig, miközben mindenféléről beszélgettünk, az összes mulatságról, amit ő és a fiúk átéltek a turné alatt.. és beszélgettünk a gyerekkorunkról is.. nagyon igyekeztem nem megemlíteni, hogy egy iskolába jártunk és, hogy én vagyok a Kövér Szamár akiről beszélt.
A beszélgetésünk után, amíg úton voltunk a partra [ami nem volt túl messze] Key megállt.
- Mi a baj? -érdeklődtem.
Elmosolyodott és azt kérdezte: - Mára vetted ezt a ruhát?
- Ne is áltasd magad! -válaszoltam érdektelenül.
- Ezt igennek veszem.. mert.. rajta hagytad az árcédulát. -mosolyodott el megint.
- Micsoda? -sokkot kaptam. Istenem. Hogy lehettem olyan hülye, hogy rajta hagytam az árcédulát!?! Istenem. Hülyén éreztem magam.
- Hadd vegyem le én neked. -ajánlotta fel Key.
Jött és mögém állt, a lehelete a nyakamat csiklandozta. A kezei a hajam után kutattak és az egyik vállamra tette. A hajszálamat a fülem mögé helyezte.
Nehézzé vált a lélegzetvételem ez idő alatt. Levette a cédulát és a hajamat visszarakta az eredeti helyére.
Key rám nézett a ragyogó szemeivel, arcaink csak pár centire voltak egymástól.
Az arcom egyre vörösebb lett minden másodperccel. Felégek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése