~9.fejezet~

M.I.C.S.O.D.A ?! Ezt volt az egyetlen szó, ami a fejemben járt.

- Öhm.. uhm.. igen.. azt hiszem.. természetesen. -hezitálva válaszoltam, nem teremtve vele szemkontaktust.
Azonnal megölelt, valami, amit kedvelnem kellene. De nem kedveltem.. totálisan elvesztem a gondolataimban, amikor Key beszélni kezdett..
Mesélt nekem magamról. Úgy értem, mesélt nekem Kövér Szamárról. Istenem, mennyire kívántam, hogy elmondhassam neki, hogy én vagyok az.
Igen.. nem tudja, hogy én vagyok a Kövér Szamár.. oh Key.. Én vagyok ő.
- Hé..! -ébresztett fel gondolataimból. Nem hallottam egy szót sem, amit mondott.
- Hah? Igen.. folytasd -válaszoltam.
- Jól vagy? Elvesztél? -átemelte a karját a vállamon.
- Öhm.. nem igazán. Azt hiszem haza kell mennem. Nem vagyok túl jól. -sóhajtottam.
- Persze! Gyerünk vigyük haza ezt a hercegnőt! -mosolygott és ölbe vett. Mindenki a pázsiton minket figyelt.
- Key! Tegyél le! Bámulnak az emberek! -sikoltottam nevetve.
- És? Hadd nézzenek, nem érdekel.. -mondta, majd akai találkoztak az enyémekkel.. nem tudtam mit csinálni csak mosolyogtam a szemtelenségén.
- Elértünk a küszöbig. Most már letehetsz. -kérleltem.
- Nem. biztosra kell tudjam, hogy felpihentél. -mondta, majd az ajtót szélesebbre rugdosta.
-Istenem! Mi történt ______-val/vel? Jól van? -Sica felállt a helyéről és futni kezdett.
Csak nevetni tudtam.
- Jól vagyok... csak álmos vagyok.. az ágyig hozott engem. -válaszoltam és kinyújtottam a nyelvemet.
Letett az ágyra, betakart és megcsókolt mielőtt elment..
- Találkozunk pénteken baby.. -mondta, majd lekapcsolta a lámpát és bezárta az ajtót. Nyilvánvalóan nem tudtam aludni.
Sica pár perccel később bekopogott.. Túl jól ismert, ahhoz hogy elhiggye, hogy nem álmos voltam este 7kor.
- Mi történt? -kérdezte, miközben leült mellém az ágyra.
- Key megkérdezett, hogy mennék e vele az iskolai találkozóra. -ő csak bámult.
- Mondj valamit, ne csak nézz, mintha éppen meztelenül látnál engem. -viccelődtem.
- Wow. Mit mondtál neki?
- Nos azt mondtam neki, hogy elmegyek vele.
Elgondolkozott, majd homlokon csapta magát.
- Miért tetted ezt?! -kérdezte,
- Nos Luhan felhívott engem és mondta, hogy úgy vinne a bálba, mint akivel randizik.
Luhan volt az egyetlen fiú barátom Key mellett. Ő tudja, hogy én voltam a Kövér Szamár.. úgy értem.. istenem!
- Mi?! Miért tetted ezt?! Mindegy.. biztos vagyok benne, hogy nem fog megismerni engem. -mondtam neki és próbáltam megnyugtatni.
- De.. a probléma.. tudja, hogy hogy nézel ki,ahh bocsi....
Ekkor megütöttem a homlokom és a párnámba fúrtam a fejemet... elfelejteni a világot és aludni.

~~~Péntek este~~~

- Hűű.. készen vagyok. -mondtam miközben megbizonyosodtam róla, hogy a ruhám tökéletes estére. Belebújtam a magassarkúmba, megragadtam a táskámat és lesétáltam.
A ruhád :

- Istenem, gyönyörű vagy Szamár!
- Awh, köszönöm! Te is nagyon jól nézel ki!
Mindig ő volt aki jobban nézett ki.. ugyanis.. ő egy modell volt.

- Csak azt remélem, hogy Luhan nem mondja el az embereknek hogy én vagyok a Kövér Szamár.. vagy.. -félbe lettem szakítva a telefonom csörgésével.

"Key.
Kint várok rád.. " ez volt az üzenet.

~ A találkozón ~

Nem lehettem volna még idegesebb. Azt reméltem, minden jól sikerül.
Key a barátnőjeként mutatott be az embereknek. Megbecsülve éreztem magam. Ő és Luhan legjobb barátok voltak a suliba.. szóval... igen. Ez még egy probléma.
- Babe, most bemutatlak a középsulis legjobb barátomnak.. Luhannak.
A szívem elsüllyedt.
Odasétáltunk Luhanhoz, a lépteim egyre csak lassultak.
ohh ne Key, ne szólítsd meg..
- Luhan! -kiabálta Key.
Szorosan behunytam a szemeimet.. remélve, hogy ez az egész egy álom volt.
- A barátnőm.. _________ -úgy éreztem magam, mint akit megütöttek egy vasrúddal.
- ISTENEM. Kövér Szamár? Nagyon gyönyörűen nézel ki ma! Ah várj.. ti ketten? Randiztok? Waah Gratulálok.. -kacsintott Luhan.
Most haltam meg..
Key összezavarodott. - Kövér Szamár.. és... ő?