~3.fejezet~

Köhintett egyet.
- Én is kedvellek. -válaszolt.
Oh a mindenségit! Pillangók kezdtek el röpködni a gyomromban és mindenem bizsergett. Beszívta a levegőt, majd kifújta. A szemei a fűről az én szemeimhez vándoroltak, majd vissza a fűre.
Beszívta a levegőt megint.
- Barátilag. -a pillanatom, az én gyönyörű pillanatom azonnal elsötétedett és összetört ennek az egy szónak a hallatán. Megharapta az alsó ajkát. Észvesztően vonzó volt még úgy is, hogy összetörte a szívemet. -Nézd, sajnálom. -suttogta, miközben kezeit figyelte, amik a füvet szedegették.
Elmosolyodtam, de még mindig éreztem a csomót a torkomban és a könnyeim is csak arra vártak, hogy folyhassanak. Megráztam a fejem és nyeltem egyet, hogy válaszolhassak.
- Nem, nem, én sajnálom. -átsétáltam az úton és szaladtam a házba. Nem néztem vissza, akkor nem.
Becsaptam a bejárati ajtót és nekidőltem miközben a kezeimmel takartam el az arcomat. Kinéztem a kis ablakon az ajtó mellett. Key még mindig a fűben volt, ám most feküdt. Az egyik karjával takarta a szemeit. Egy darabig így maradt, majd a lábait elkezdte a földhöz ütögetni. Aztán felállt és hazament. Aztán, amikor megtette felrohantam a szobámba. Az összes fényképünket letéptem a falról, ahogyan ő kitépte a szívemet és ledobta a földre, majd összetaposta a cipőjének a sarkával. Lehangoltnak, üresnek és egyedül éreztem magam. Az elkövetkezendő két órát végig sírtam, majd lassan álomba menekültem.

- Jelen-
- Nos ennyit rólam és Key-ről. -mondtam miután sóhajtottam egyet.
- Wow, ez volt a legjobb love story amit hallottam. -válaszolt nagyon hangosan. Biztos voltam benne, hogy ha össze tudta volna törni a hangjával a kanapét.
- Nem hallottad azt a részt, amely a barátságról szólt? -kérdeztem.
- Ugyan már! Minden srác ezt mondja amikor 16 éves. Plusz te sem voltál magad!
Oh igaz. Elfelejtettem elmondani ki is voltam. Az emberek azt hiszik, hogy hasonlítok _________ -re [magamra] a barátaim részéről én kicsit hangos vagyok és ellenszenves és 5 évvel ezelőtt olyan voltam mint egy kövér szamár.
____________ vagyok.
Amikor 16 éves voltam kövér voltam, volt fogszabályzóm és nagy szemüvegem.

 

Hogy most ki vagyok? Nos még mindig ________ vagyok, vékonyabban, fogszabályzó nélkül és szemüveg nélkül... 21 éves vagyok, szingli és a Szöuli Nemzeti Főiskola hallgatója vagyok és koreográfus. Van egy saját kis tán akadémiám, ahol kicsiket tanítok táncolni. Ok, ennyi elég belőlem.

- Amit csak akarsz... -megvettettem a kijelentését az igazság miatt, majd kisétáltam és felmentem a szobámba.
- Tudod a SHINee idejön Daegu-ba koncertezni, elmehetnénk.. -hallottam, ahogy mondja mielőtt becsaptam a szobám ajtaját.

Eközben a SHINee-nál.....

-Key -

- Key! Bepakoltál már az útra Daegu-ba? -kérdezte Jonghyun.
- Erm.. természetesen -válaszoltam habozva.
- Van valami baj? -kérdezte Onew hyung.
- Semmi.. csak emlékek. - válaszoltam miközben próbáltam emlékezni a szomszédom nevére... Tudom, hogy a suliban úgy hívtuk, hogy Kövér Szamár, de úgy látszik elfelejtettem a nevét.
- A Kövér Szamár? -kérdezte Minho. Ugyanabba a suliba járt és tudott rólam és Róla, bár nem igazán volt közöttünk valami is.
- A régi házadba megyünk Daegu-ba.. tudnál mutatni egy kis lelkesedést? -mondta Minho, hogy megpróbáljon felvidítani.

Nevettem...

Másnap...

- Ma el kell indulnunk! A koncertünk ma van! -kiabáltam Jonghyun-ra, aki több mint egy órát töltött a szobában, hogy elkészüljön.
Vártunk még másfél órát, mire VÉGÜL elindultunk Daegu-ba...