~5.fejezet~

 

-Key -

Ami után elpirult azt hitted tudom ki Ő...
Megütöttem Minho hasát.
- Áucs! -jött a válasz.
- Shhh! Az ott.. ? -kérdeztem tőle, miközben a szemet a lány felé fordítottam, aki bámultam.
A lányra nézett és leesett az álla.
- Viccelsz? Soha! Key, Kövér Szamár hétszer akkora volt mint Ő!! -biztosított engem..
és gondolkodóba ejtett. Nos, nyilvánvalóan nem lehetett ő. Pfff. Mit is gondoltam?!
Megfordultam és bementem a szemeimmel végig követve az övéit.

-Te -

Kitalálta? Vagy azért bámul engem, mert én is bámulom őt? Ezek voltak az egyetlen gondolatok, amik jártak a fejemben. Istenem. Be tudom fejezni? Magamban beszéltem, amíg Sica meg nem pofozott.
- Áucs! Mire volt ez? -kérdeztem, miközben a kezemmel az arcomat simogattam, ami piros volt, neki köszönhetően.
- Figyelmeztetés, hogy NEM bámulhatsz emberek csak úgy! És készülődnünk is kell, ha időben oda akarsz érni a koncertjükre.
- Bocsi, bocsi! -mondtam és bementem a szobámba készülődni.

Gyors előretekerés >>

Utolsó pillanatban ellenőriztem a sminkem, felvettem a felsőmet, amiből kint volt a könyököm. Beleléptem egy cuki topogóba -a sarkak túl veszélyesek a remegő lábaknak- és megfogtam a kis táskám. Letopogtam a földszintre és bekukucskáltam Sica szobájába.. 
TE:

 

- Készen vagy? -kiáltottam..
- Igen.. készen..vagyok -válaszolt és hozta a táskáját, amiben egy poszter és egy SHINee Sherlock CD volt. - Jó induljunk. -belém karolt..
Sica: 

Sica autója a a kocsifelhajtón várt és amikor felé sétáltam ellenőriztem a tükörképemet a sötétített ablakban. Tökéletes.

Gyors előretekerés >> A Találkozáshoz

- _______, csak ne borulj ki amikor meglátod Key-t. Viselkedj normálisan rendben? -Sica adott egy tanácsot, amiről azt kívántam, bárcsak jobban odafigyeltem volna rá.
- Igen.. rendben. -hagytam figyelmen kívül őt.. és a szememet a SHINee-ra összpontosítottam.
A szívem gyorsan vert, úgy éreztem másodperceken belül meghalok.
Közelebb mentünk. Csak 2 emberrel álltunk távolabb attól, hogy találkozhassunk a SHINee-val.

És hamar jött a mi sorunk. Sica elkezdett kiborulni, amikor meglátta Jonghyun-t. Igen.. azt hiszi, hogy hozzá megy feleségül.

Onew elé sétáltam és odaadtam neki a posztert, hogy írja alá. Megtette, ahogy Taemin is... Aztán Minho elé léptem, aki amikor meglátott engem szemét Key felé fordította.
- Mi a neved? -kérdezte.
- Uhh.. __________ -mondtam mosolyogva, próbáltam elrejteni a tényt, hogy én ismerem őt és Key-t. Személyesen.
- Szép név! -mosolygott Minho, én is mosolyogtam... és a hajamat a fülem mögé tűrtem. -Tessék. -adta ide a posztert, amit én Key-nek adtam.

Ahh.. a pillanat, amikor az ő keze megérintette az enyémet.

- Nem te vagy..? -kezdte.
- A szomszédod? De. -vágtam a szavába és befejeztem a mondatát.
- Nem csoda, hogy olyan ismerős voltál. -fejezte be Key a mondatát amint Minho köhintett egyet.
Key aláírta a posztert és nekem nyújtotta. Istenem. Az a pillanat. Rám mosolygott, én pedig rá..
Elkezdtem elsétálni Sica-val, aki eközben fangirl-ködött amint meglátta Jonghyun-t... normális viselkedés.

Mielőtt elhagytam volna a terültet Key felé fordultam, aki véletlenül engem bámult. Bámultam én is és elpirultam.. az ajkai szavak formáltak -Nézd belül -...
Eltűnődtem, hogy mire értette. Aztán megfordítottam a psztert és megnéztem belül..
- Este 8kor a ház előtt? -saját kézírásával volt írva.
Engem bámult, a választ várva..
Csak elmosolyodtam és bólintottam.. A vigyora szélesebb lett, küldött nekem egy puszit.. és kacsintott.
Visszafordultam és elkezdtem hazafelé sétálni.

-Otthon -

Feküdtem az ágyamon, mosolyogtam, Julliette-t hallgattam és a posztert néztem.
Amíg álomba nem sodródtam.
Kíváncsi voltam mit tartogat nekem a következő nap.. :)